5. Fejezet

,,Csalódtam benned Irwin..."

Luke Hemmings

- Ez meg mit jelentsen?! - nem hittem a szememnek. Éreztem valahol hogy nem kéne Lolát ezzel a hülyével egyedül hagyni. És tessék.... Alig hagytuk őket magukra egy fél órára, már le is smárolta. Nem gondoltam hogy ilyen vastag a bőr a képén.

- Én...izé....nem......vagyis...Luke.... - Lola kétségbe esve kereste a szavakat.

- Hagyd. Majd megbeszéljük. - mondtam neki egy kis nyugalmat erőltetve magamra. Nem akartam megijeszteni, végül is.... Nem Ő a hibás, hanem ez a seggfej. - Viszont most ki tudnál menni? Beszélni akarok Vele. - néztem dühösen Ash szemébe.

- R..Rendben. - könnyek csillogtak szép barna szemeiben. Nem akarom így látni.

- Héka...Ne sírj, oké? Nyugodj meg kérlek. - csitítgattam kedvesen. Hálásan nézett a szemeimbe. Tudja hogy rá nem haragszok. - Várj meg a szobámban, ott majd megbeszéljük, rendicsek? - bólintott, majd távozott.

Megvártam ameddig az ajtó becsukódik mögötte.

- Ezt miért kellett? - kérdeztem Ashtonnak szegezve a kérdést.

- Luke... Nyugi haver. Véletlen volt... - mondta, majd lesütötte a szemét.

- Persze.... Véletlen volt mi? - idegesen felnevettem. - Akkor gondolom Emmával is csak véletlenül feküdtél le!! - kiabáltam rá. Emma a barátnőm.....volt.... Ameddig Ash el nem csavarta a fejét. Azt hittem hogy helyben megfojtom.

- Buli volt! És a kelleténél többet ittunk! - mondta most már ő is kiabálva, és felállt a kanapéról.

Hiába ő a legidősebb a bandában, kicsit gondolkoznia is kéne, nem csak a farka után menni, ahogy általában szokta.

- Aha értem.... Nekem meg tollas a hátam. De mégis mit képzeltél magadról?! Szegény lány most jött ide, erre te letámadod! - kezdtem egyre jobban begurulni.

- Neked ahhoz semmi közöd mit csinálok! Kis taknyos.... - ennyi elég is volt, behúztam neki. Egyenesen az orrába. Jól tudja hogy ki nem állhatom amikor lenéznek, mert én vagyok a legfiatalabb a bandában. Mindig ezzel nyaggattak a srácok, amit csak akkor hagytak abba, mikor egy hétre eltűntem. Azóta az egyik gyenge pontom lett.

Ash vissza esett a kanapéra. Vérzett neki, de nem különösen foglalkoztam vele. Levette a bandanáját, a homlokáról, és azzal kezdte el felitatni a vért ami az orrából jön.

- Ne merj a közelébe menni addig amíg nem jön meg az eszed. Mert nem lesz jó vége. - rám nézett sajnálattal teli szemekkel, ami most nem hatott meg, de azért rábólintott amit mondtam. Keze tiszta vér volt ahogy az orrát fogta. - Most pedig megyek vele beszélni. - fordultam meg, amikor megszólalt:

- Igazad van. Sajnálom. - hangja kicsit rekedtes volt. Sír. Tudom, mivel elég sokszor én nyugtattam meg. De ennyi. többé már nem. Felnőtt, álljon meg a maga lábán.

- Nincs mit sajnálnod. Már elégszer hallottam ezt a szót. - mondtam neki ridegen, majd egyedül hagytam.

Mikor felértem Mike, és Calum ideges tekintetével találtam magam szembe.

- Mi történt? - Cal hangja tele van aggodalommal. Utálom amikor aggódnak Mike-kal.

- Majd Mr. Irwin elmeséli. - mondtam cseppet se barátságos hangomon. - Lent van.- mutattam magam mögé, majd a lépcső fele fordultam. - Most pedig ha lehetne, hagyjatok magamra Lolával. Beszélnem kell vele. - bólintottak, majd mindketten lesiettek Ash-hez.

Felmentem az emeleten amikor ismerős dallam csapta meg a fülem. A szobámhoz lopakodtam, majd benéztem.

Lola ült az ágyamon, kezében egy nekem ismeretlen gitárral. Gondolom az övé. Az Amnesia-t énekelte szép hangján:

I remember the day you told me you were leaiving,

I remember the makeup running down your face,

And the dreams you left behind you didn't need them,

Like every single wish we ever made.

Itt én is beléptem a szobámba, majd elkezdtem vele együtt énekelni:

I wish that I could wake up with Amnesia,

and forget about the stupid little things,

Like the way it felt to asleep next to xou,

and the memories I never can escape.

Itt a döbbenettől elállt a szava, de játszott tovább a gitáron, így én fejeztem be a dalt:

'Cause I'm not fine at all,

I'm really not fine at all,

Someone tell me this is just a dream.

'Cuz I'm really not fine at all.

Rámosolyogtam, majd leültem mellé.

- Wow. Nagyon megleptél. - mondta, és elmosolyodott. Ennek következtében két édes kis gödröcske jelent meg aranyos arcán.

- Hát... Te sem voltál semmi. Amit ezzel a gitárral műveltél...... Na meg a hangod is egyszerűen gyönyörű. Akár csak te. - itt belepirult a jónak nem mondható bókomra.

- Ugyan. Ez nálam már csak alap hogy kínzom a gitárt. - húzta el a száját.

- Dehogy kínzod. - nevettem fel - Épp ellenkezőleg. Csodásan játszol  rajta.

- Tényleg? - kérdezte kislányos hanggal.

- Persze. De tudod hogy miről akartam veled beszélni. - itt elszomorodott,és lehajtotta a fejét. Nem szeretem így látni. Igaz, még alig pár órája ismerjük egymást.

- Luke..... Én....Annyira sajnálom. - mondta, majd kitört belőle a sírás.

- Jaj istenem. Ne sírj kérlek! Nem a te hibád. - magamhoz húztam, mire arcát a vállamba temette. Hátát simogatva folytattam - Ashton nem bírt magával..... Már megint.

Lola Summer

- Miért mondod? - kérdeztem, miközben beszívtam Luke őrjítő illatát. Majd eltávolodtam tőle, és a szemébe néztem. - Mit csinált? - halkan felsóhajtott.

- Tudod Kicsi...ezt így nehéz elmondani. - kicsi..... Soha senki se szólított így, mivel utáltam. De mostantól kezdve Luke nevezhet így. Ezt gyorsan el is döntöttem magamban. - Régebben volt egy barátnőm, akit mindennél jobban imádtam. Emmának hívták. Már 1 éve együtt voltunk, és egy bulit csináltak a fiúk ennek megünneplésére. Minden nagyon szuper, meg jó volt. Még egy csomóan eljöttek, még a 1 Direction is. Amíg én elvoltam a fiúkkal, Ash és Emma eltűntek valahová.. Nem nagyon foglalkoztam akkor velük, mivel eléggé részeg voltam már... Pár óra múlva a srácok mindenkit kitessékeltek, és ledőltünk aludni. - figyelmesen hallgattam Luke történetét, miközben arcát fürkésztem, még mindig az ölelésében. Tekintete a messzeségbe meredt, és úgy mesélt. - Másnap reggel mikor felkeltem, az első gondolatom az volt, hogy hol van Emma. Elkezdtem keresni, de nem találtam. Úgy döntöttem benézek mindegyik szobába, hátha valahol máshol aludt el. Mindegyik szobát végig néztem, Ash szobája volt az utolsó. - itt nyelt egyet - Amikor benyitottam az a látvány fogadott, amit a legkevésbé szerettem volna látni. Egymás mellett aludtak meztelenül. a ruháik szanaszét dobálva. A hányinger kerülgetett. Hogy voltak képesek ezt megtenni? a legjobb barátom, meg a csajom. - itt egy kósza könnycsepp fojt végig szomorú arcán. Az egyik ujjammal letöröltem, majd megöleltem. Arcát vállamba fúrta, akárcsak én az előbb az övébe.

- Cssshhhh, nyugi, nincs semmi baj. - csitítgattam a szomorú srácot. - Semmi baj.... Nyugodj meg Lukey. - amikor kimondtam hogy Lukey, szorosabban ölelt magához. Elkezdtem vele jobbra-balra ,,ringatózni".

- Még soha senki nem mondta az anyukámon kívül rám hogy Lukey. - mondta, és éreztem hogy elmosolyodik.

- Nekem meg soha senki se mondta hogy Kicsi. - elnevettük magunkat.

- Nos....akkor mostantól kezdve hívjuk így egymást. - eltávolodott tőlem, és a szemembe nézett. Rábólintottam. Megint csak elnevettük magunkat.

- Látom megbeszéltétek már a dolgot. - hallottam a kisfiús hangot. Calum volt az, mellette pedig Mikey állt.

- Igen...azt hiszem.. - mondtam, és kicsit elpirultam.

- Akkor Ashtonnal is meg kéne dumálnod. - szólalt meg Mike, mire Luke egy kicsit megfeszítette az izmait. - Egyébként jól bevertél neki. Eléggé durva volt. - hangjában hallható volt az elismerés.

- Ja... Már megérdemelte. - mondta Luke kicsit ridegen, majd felém fordult - Menjünk? Vagy inkább szeretnél maradni?

Sóhajtottam, majd ezt válaszoltam: - Menjünk.

Felálltunk, és Luke olyat csinált, amit Ashton nemrég a reptéren. Megfogta a kezem. Kicsit összerezzentem az érintésétől, de ő csak rám nézett, és bátorítás képpen megszorította a kezem, és rám mosolygott. Én is visszamosolyogtam. Elindultunk lefelé a lépcsőn.

Amikor lent voltunk, Luke elengedte a kezem, és a konyha ajtónak dőlve figyelt. Ashton a kezét az orrán szorongatva nézett rám. Zöld szemei tele voltak sajnálattal. Oda mentem mellé, és tisztes távolságban tőle, leültem a kanapéra. Csend honolt a nappaliban. Ránéztem két legjobb barátomra, és értve a célzást, magunkra hagytak. Luke-ot nem küldtem el, mert ez rá is tartozik.

- Ashy.... Én nagyon sajnálom..... - kezdte a mondandóját.

- 1. Ne nevezz Ashy-nek. Van nevem. 2. Mit sajnálsz jobban? Azt hogy megcsókoltál, vagy hogy lefeküdtél Luke volt barátnőjével?! - mondtam neki a hangomat felemelve.

- Mi....de....én....honnét.... Honnét tudsz erről? - kérdezte, és rémülten engem nézett. Luke-ra néztem, akinek kék szemei sötéten szikráztak a haragtól. Ash követte a tekintetem, és amikor meglátta Luke-ot, teste összerezzent, mintha áramot vezettek volna bele. Hangos sóhaj után visszapillantott rám - Gondolom előadta neked a saját kis hazugságát. Nem kéne hinned neki. Ő a legfiatalabb az egész bandában, nem tud ő semmit se. Még az alkoholt se bírja. - ennyi volt. Luke bepöccent, és indulatosan elindult Ash felé, aki csak győzelem ittasan mosolygott. A szőke hajú srác keze ökölbe szorult, én meg hangosan elkiáltottam magam:

- CALUM!! MIKE!! - az említett személyek előjöttek valahonnét, és kérdőn rám néztek. Én csak Luke fele intettem, mire mindketten oda futottak, és lefogták az Ashton felé tartó fiút.

- Ashton, hogy lehetsz ekkora paraszt??!!! Tudod jól hogy ezek a gyenge pontjaim, te meg kihasználod őket!!! - ordította a most már a dühtől zokogó Luke, miközben Ash nyugodt faképpel nézte a jelenetet. Mike, és Calum alig bírták megtartani a fiút, ezért közbe léptem. Gyorsan odafutottam hozzá, majd az arcát simogatva elkezdtem nyugtatni.

- Héj, héj!! Nyugi!! Csshhhh.... Semmi baj, semmi baj. - mondtam, majd biccentettem a fiúknak hogy elengedhetik. Megtették amire kértem őket, majd ismét elmentek a dolgukra. Szorosan belém kapaszkodott, és kétségbe esetten sírt a vállamon - Itt vagyok Lukey, nyugodj meg. Itt vagyok..... - simogattam a hátát, mire kicsit eltávolodott, majd homlokát a sajátomhoz koccintotta.

Szólásra nyitotta a száját, de én csak az egyik ujjamat az ajkaira helyeztem.

- Menj fel a szobádba, mindjárt megyek én is. - mondtam, majd lepusziltam az egyik könnyet szép arcáról. Kék íriszei hálásan néztek az én csoki barna szemeimbe. Bólintott, majd elment.

Dühösen fordultam vissza Ash-hez. - Ez mire volt jó? Miért kellett ezt csinálni?

- Mert megérdemelte. - mondta érzelemmentes hanggal. Elképedtem.

- Hová lett az a fiú, akit a reptéren ismertem meg? Mert ez nem Te vagy, az már biztos....- mondtam szomorúan.

- Lola... - folytatta volna, de beléfojtottam a szót.

- Csalódtam benned Irwin... - ennyit mondtam, majd könnyeimmel küszködve ott hagytam egyedül a nappaliban.

Folytatjuk...

Nos ennyi lett volna ez a rész ^^ Remélem tetszett!!

+ bejelenteni való: Ettől a vasárnaptól fogva(2015. 10. 18), csak vasárnaponként, illetve ritkán szerdánként fogok feltenni részeket!

xoxo Ashcake <3 :*