Felhívás!

Egy ideig külső okok miatt felfüggesztjük a folytatás megírását! Kérjük várjatok türelemmel!Köszönjük!

5. Fejezet

,,Csalódtam benned Irwin..."

Luke Hemmings

- Ez meg mit jelentsen?! - nem hittem a szememnek. Éreztem valahol hogy nem kéne Lolát ezzel a hülyével egyedül hagyni. És tessék.... Alig hagytuk őket magukra egy fél órára, már le is smárolta. Nem gondoltam hogy ilyen vastag a bőr a képén.

- Én...izé....nem......vagyis...Luke.... - Lola kétségbe esve kereste a szavakat.

- Hagyd. Majd megbeszéljük. - mondtam neki egy kis nyugalmat erőltetve magamra. Nem akartam megijeszteni, végül is.... Nem Ő a hibás, hanem ez a seggfej. - Viszont most ki tudnál menni? Beszélni akarok Vele. - néztem dühösen Ash szemébe.

- R..Rendben. - könnyek csillogtak szép barna szemeiben. Nem akarom így látni.

- Héka...Ne sírj, oké? Nyugodj meg kérlek. - csitítgattam kedvesen. Hálásan nézett a szemeimbe. Tudja hogy rá nem haragszok. - Várj meg a szobámban, ott majd megbeszéljük, rendicsek? - bólintott, majd távozott.

Megvártam ameddig az ajtó becsukódik mögötte.

- Ezt miért kellett? - kérdeztem Ashtonnak szegezve a kérdést.

- Luke... Nyugi haver. Véletlen volt... - mondta, majd lesütötte a szemét.

- Persze.... Véletlen volt mi? - idegesen felnevettem. - Akkor gondolom Emmával is csak véletlenül feküdtél le!! - kiabáltam rá. Emma a barátnőm.....volt.... Ameddig Ash el nem csavarta a fejét. Azt hittem hogy helyben megfojtom.

- Buli volt! És a kelleténél többet ittunk! - mondta most már ő is kiabálva, és felállt a kanapéról.

Hiába ő a legidősebb a bandában, kicsit gondolkoznia is kéne, nem csak a farka után menni, ahogy általában szokta.

- Aha értem.... Nekem meg tollas a hátam. De mégis mit képzeltél magadról?! Szegény lány most jött ide, erre te letámadod! - kezdtem egyre jobban begurulni.

- Neked ahhoz semmi közöd mit csinálok! Kis taknyos.... - ennyi elég is volt, behúztam neki. Egyenesen az orrába. Jól tudja hogy ki nem állhatom amikor lenéznek, mert én vagyok a legfiatalabb a bandában. Mindig ezzel nyaggattak a srácok, amit csak akkor hagytak abba, mikor egy hétre eltűntem. Azóta az egyik gyenge pontom lett.

Ash vissza esett a kanapéra. Vérzett neki, de nem különösen foglalkoztam vele. Levette a bandanáját, a homlokáról, és azzal kezdte el felitatni a vért ami az orrából jön.

- Ne merj a közelébe menni addig amíg nem jön meg az eszed. Mert nem lesz jó vége. - rám nézett sajnálattal teli szemekkel, ami most nem hatott meg, de azért rábólintott amit mondtam. Keze tiszta vér volt ahogy az orrát fogta. - Most pedig megyek vele beszélni. - fordultam meg, amikor megszólalt:

- Igazad van. Sajnálom. - hangja kicsit rekedtes volt. Sír. Tudom, mivel elég sokszor én nyugtattam meg. De ennyi. többé már nem. Felnőtt, álljon meg a maga lábán.

- Nincs mit sajnálnod. Már elégszer hallottam ezt a szót. - mondtam neki ridegen, majd egyedül hagytam.

Mikor felértem Mike, és Calum ideges tekintetével találtam magam szembe.

- Mi történt? - Cal hangja tele van aggodalommal. Utálom amikor aggódnak Mike-kal.

- Majd Mr. Irwin elmeséli. - mondtam cseppet se barátságos hangomon. - Lent van.- mutattam magam mögé, majd a lépcső fele fordultam. - Most pedig ha lehetne, hagyjatok magamra Lolával. Beszélnem kell vele. - bólintottak, majd mindketten lesiettek Ash-hez.

Felmentem az emeleten amikor ismerős dallam csapta meg a fülem. A szobámhoz lopakodtam, majd benéztem.

Lola ült az ágyamon, kezében egy nekem ismeretlen gitárral. Gondolom az övé. Az Amnesia-t énekelte szép hangján:

I remember the day you told me you were leaiving,

I remember the makeup running down your face,

And the dreams you left behind you didn't need them,

Like every single wish we ever made.

Itt én is beléptem a szobámba, majd elkezdtem vele együtt énekelni:

I wish that I could wake up with Amnesia,

and forget about the stupid little things,

Like the way it felt to asleep next to xou,

and the memories I never can escape.

Itt a döbbenettől elállt a szava, de játszott tovább a gitáron, így én fejeztem be a dalt:

'Cause I'm not fine at all,

I'm really not fine at all,

Someone tell me this is just a dream.

'Cuz I'm really not fine at all.

Rámosolyogtam, majd leültem mellé.

- Wow. Nagyon megleptél. - mondta, és elmosolyodott. Ennek következtében két édes kis gödröcske jelent meg aranyos arcán.

- Hát... Te sem voltál semmi. Amit ezzel a gitárral műveltél...... Na meg a hangod is egyszerűen gyönyörű. Akár csak te. - itt belepirult a jónak nem mondható bókomra.

- Ugyan. Ez nálam már csak alap hogy kínzom a gitárt. - húzta el a száját.

- Dehogy kínzod. - nevettem fel - Épp ellenkezőleg. Csodásan játszol  rajta.

- Tényleg? - kérdezte kislányos hanggal.

- Persze. De tudod hogy miről akartam veled beszélni. - itt elszomorodott,és lehajtotta a fejét. Nem szeretem így látni. Igaz, még alig pár órája ismerjük egymást.

- Luke..... Én....Annyira sajnálom. - mondta, majd kitört belőle a sírás.

- Jaj istenem. Ne sírj kérlek! Nem a te hibád. - magamhoz húztam, mire arcát a vállamba temette. Hátát simogatva folytattam - Ashton nem bírt magával..... Már megint.

Lola Summer

- Miért mondod? - kérdeztem, miközben beszívtam Luke őrjítő illatát. Majd eltávolodtam tőle, és a szemébe néztem. - Mit csinált? - halkan felsóhajtott.

- Tudod Kicsi...ezt így nehéz elmondani. - kicsi..... Soha senki se szólított így, mivel utáltam. De mostantól kezdve Luke nevezhet így. Ezt gyorsan el is döntöttem magamban. - Régebben volt egy barátnőm, akit mindennél jobban imádtam. Emmának hívták. Már 1 éve együtt voltunk, és egy bulit csináltak a fiúk ennek megünneplésére. Minden nagyon szuper, meg jó volt. Még egy csomóan eljöttek, még a 1 Direction is. Amíg én elvoltam a fiúkkal, Ash és Emma eltűntek valahová.. Nem nagyon foglalkoztam akkor velük, mivel eléggé részeg voltam már... Pár óra múlva a srácok mindenkit kitessékeltek, és ledőltünk aludni. - figyelmesen hallgattam Luke történetét, miközben arcát fürkésztem, még mindig az ölelésében. Tekintete a messzeségbe meredt, és úgy mesélt. - Másnap reggel mikor felkeltem, az első gondolatom az volt, hogy hol van Emma. Elkezdtem keresni, de nem találtam. Úgy döntöttem benézek mindegyik szobába, hátha valahol máshol aludt el. Mindegyik szobát végig néztem, Ash szobája volt az utolsó. - itt nyelt egyet - Amikor benyitottam az a látvány fogadott, amit a legkevésbé szerettem volna látni. Egymás mellett aludtak meztelenül. a ruháik szanaszét dobálva. A hányinger kerülgetett. Hogy voltak képesek ezt megtenni? a legjobb barátom, meg a csajom. - itt egy kósza könnycsepp fojt végig szomorú arcán. Az egyik ujjammal letöröltem, majd megöleltem. Arcát vállamba fúrta, akárcsak én az előbb az övébe.

- Cssshhhh, nyugi, nincs semmi baj. - csitítgattam a szomorú srácot. - Semmi baj.... Nyugodj meg Lukey. - amikor kimondtam hogy Lukey, szorosabban ölelt magához. Elkezdtem vele jobbra-balra ,,ringatózni".

- Még soha senki nem mondta az anyukámon kívül rám hogy Lukey. - mondta, és éreztem hogy elmosolyodik.

- Nekem meg soha senki se mondta hogy Kicsi. - elnevettük magunkat.

- Nos....akkor mostantól kezdve hívjuk így egymást. - eltávolodott tőlem, és a szemembe nézett. Rábólintottam. Megint csak elnevettük magunkat.

- Látom megbeszéltétek már a dolgot. - hallottam a kisfiús hangot. Calum volt az, mellette pedig Mikey állt.

- Igen...azt hiszem.. - mondtam, és kicsit elpirultam.

- Akkor Ashtonnal is meg kéne dumálnod. - szólalt meg Mike, mire Luke egy kicsit megfeszítette az izmait. - Egyébként jól bevertél neki. Eléggé durva volt. - hangjában hallható volt az elismerés.

- Ja... Már megérdemelte. - mondta Luke kicsit ridegen, majd felém fordult - Menjünk? Vagy inkább szeretnél maradni?

Sóhajtottam, majd ezt válaszoltam: - Menjünk.

Felálltunk, és Luke olyat csinált, amit Ashton nemrég a reptéren. Megfogta a kezem. Kicsit összerezzentem az érintésétől, de ő csak rám nézett, és bátorítás képpen megszorította a kezem, és rám mosolygott. Én is visszamosolyogtam. Elindultunk lefelé a lépcsőn.

Amikor lent voltunk, Luke elengedte a kezem, és a konyha ajtónak dőlve figyelt. Ashton a kezét az orrán szorongatva nézett rám. Zöld szemei tele voltak sajnálattal. Oda mentem mellé, és tisztes távolságban tőle, leültem a kanapéra. Csend honolt a nappaliban. Ránéztem két legjobb barátomra, és értve a célzást, magunkra hagytak. Luke-ot nem küldtem el, mert ez rá is tartozik.

- Ashy.... Én nagyon sajnálom..... - kezdte a mondandóját.

- 1. Ne nevezz Ashy-nek. Van nevem. 2. Mit sajnálsz jobban? Azt hogy megcsókoltál, vagy hogy lefeküdtél Luke volt barátnőjével?! - mondtam neki a hangomat felemelve.

- Mi....de....én....honnét.... Honnét tudsz erről? - kérdezte, és rémülten engem nézett. Luke-ra néztem, akinek kék szemei sötéten szikráztak a haragtól. Ash követte a tekintetem, és amikor meglátta Luke-ot, teste összerezzent, mintha áramot vezettek volna bele. Hangos sóhaj után visszapillantott rám - Gondolom előadta neked a saját kis hazugságát. Nem kéne hinned neki. Ő a legfiatalabb az egész bandában, nem tud ő semmit se. Még az alkoholt se bírja. - ennyi volt. Luke bepöccent, és indulatosan elindult Ash felé, aki csak győzelem ittasan mosolygott. A szőke hajú srác keze ökölbe szorult, én meg hangosan elkiáltottam magam:

- CALUM!! MIKE!! - az említett személyek előjöttek valahonnét, és kérdőn rám néztek. Én csak Luke fele intettem, mire mindketten oda futottak, és lefogták az Ashton felé tartó fiút.

- Ashton, hogy lehetsz ekkora paraszt??!!! Tudod jól hogy ezek a gyenge pontjaim, te meg kihasználod őket!!! - ordította a most már a dühtől zokogó Luke, miközben Ash nyugodt faképpel nézte a jelenetet. Mike, és Calum alig bírták megtartani a fiút, ezért közbe léptem. Gyorsan odafutottam hozzá, majd az arcát simogatva elkezdtem nyugtatni.

- Héj, héj!! Nyugi!! Csshhhh.... Semmi baj, semmi baj. - mondtam, majd biccentettem a fiúknak hogy elengedhetik. Megtették amire kértem őket, majd ismét elmentek a dolgukra. Szorosan belém kapaszkodott, és kétségbe esetten sírt a vállamon - Itt vagyok Lukey, nyugodj meg. Itt vagyok..... - simogattam a hátát, mire kicsit eltávolodott, majd homlokát a sajátomhoz koccintotta.

Szólásra nyitotta a száját, de én csak az egyik ujjamat az ajkaira helyeztem.

- Menj fel a szobádba, mindjárt megyek én is. - mondtam, majd lepusziltam az egyik könnyet szép arcáról. Kék íriszei hálásan néztek az én csoki barna szemeimbe. Bólintott, majd elment.

Dühösen fordultam vissza Ash-hez. - Ez mire volt jó? Miért kellett ezt csinálni?

- Mert megérdemelte. - mondta érzelemmentes hanggal. Elképedtem.

- Hová lett az a fiú, akit a reptéren ismertem meg? Mert ez nem Te vagy, az már biztos....- mondtam szomorúan.

- Lola... - folytatta volna, de beléfojtottam a szót.

- Csalódtam benned Irwin... - ennyit mondtam, majd könnyeimmel küszködve ott hagytam egyedül a nappaliban.

Folytatjuk...

Nos ennyi lett volna ez a rész ^^ Remélem tetszett!!

+ bejelenteni való: Ettől a vasárnaptól fogva(2015. 10. 18), csak vasárnaponként, illetve ritkán szerdánként fogok feltenni részeket!

xoxo Ashcake <3 :*

Bocsi

Sziasztok!!!
Amint láthattátok, ezen a héten nem raktam még fel részeket, ez annak köszönhető, hogy végzős osztályban vagyok, és ezzel több a tanulni való is :/
Remélem megértitek, és ígérem, hozom az új részt olyan gyorsan ahogy csak tudom ;)
+ infó: ha valaki ismeri a WattPad-et, esetleg használja is, akkor nézzétek meg a profilom(Ashcake97), mivel elkezdtem egy új story-t. Dark Sydney néven rátaláltok, és az ilyen 5sos/1D keverék, de persze Ashtonnal a főszerepben :D
Remélem tetszeni fog nektek mind a 2 történet!!
Xoxo: Ashcake :)

3.- 4. Fejezet

3. Fejezet

Meglepetések

Most dupla részt hozok nektek, mivel az eleje egy kicsit ratyi lett (csak is azért mert a kedvem a béka feneke alatt volt 100 méterrel). De amit a 4. Fejezetbe írtam volna, azt egybeírom a 3.-kal... Azaz csak próbálom ^^ Remélem tetszeni fog, és nyugodtan kommenteljetek, nem harapok! :D

+ infó: ez a két rész csak Lola és Ashton ,,gondolatairól" fog szólni :D

Ashton Irwin

Végre találkozhatok vele! Nagyon kíváncsi vagyok Lolára hogy milyen lehet, mert nem kell kétszer mondani, nagyon megtetszett. Mikor odaértünk, Mike és Calum lázasan elkezdték kerseni, amokr meghallottunk egy ismerős hangot, amit eddig csak Skypon keresztül hallhattam.

- MICHAEL!!!!!! CALUM!!!! - egy emberként fordultunk a hang irányába. Elakadt a lélegzetem.... Nem bírtam róla levenni a szemem.... Elvesztem abba a nagy, gyönyörű barna íriszekben.. Ő is engem nézett.. A szemkontaktust csak akkor bontotta, amikor Calum és Mike ölelgette.

- Gyere. - mondta Luke, és elindult feléjük.

- Ne. - mondtam - Hagy őket egy kicsit. Végtére is, mi csak két idegen vagyunk még a számára.

- Ez igaz...

Ennyi volt a beszélgetésünk. Közben Loláék kiölelgették egymást, és felénk tartottak.

- Nos... Mivel a kamera beszélgetésben nem nagyon sikerült bemutatnom a fiúkat, ezért most itt az ideje. - Mondta Calum, és felém biccentett - Ő itt Ashton Irwin, a dobosunk. - Mikor Cal kimondta hogy ,,dob", Lola szeme felcsillant..

- Ő pedig Luke Hemmings, a front emberünk. - Luke, mint a bájgúnárok, kézen csókolta Lolát, amire a lány elpirult. Istenem Luke! Alig ismeri Őt, és már udvarol neki.. Ez nem fair!

- Indulhatunk? - kérdeztem kicsit féltékenyen, amit próbáltam elrejteni a hangomból, de valószínűleg nem sikerült, mert Luke nem túl barátságosan nézett rám. Az eddig csöndes Lola megszólalt:

- Persze. De ha nemgond előbb el kéne intéznem valamit - mondta, miközben egyik lábáról amásikra álldogált, így jelezve hogy sürgős eset. Felnevettem.

- Már miért lenne gond? Addig kivisszük a cuccod a kocsihoz.

- Köszi. De.....nem tudom hol van a wc..... - mondta miközben kiskutya szemekkel nézett, hátha tudok segíteni.

- Gyere elviszlek oda. - mondtam és mutattam hogy kövessen. Luke nézését azonban nem tudtam kikerülni. Látszott rajta hogy mindjárt robban a féltékenységtől. Figyelmen kívül hagytam, és elindultam a lányzóval.

- Tényleg dobolsz? - kérdezte tőlem hirtelenjében.

- Igen, de miért?

- Mert én is dobolok, és gondoltam majd taníthatnál még engem. - egy kicsit meglepett. Nem sok lányról tudok aki dobolna.

Közben odaértünk a wc-hez, így félre álltam, és vártam.

Lola Summer

Megkönnyebbültem amikor végre eljutottam a mellékhelyiségre, de közben arra a gyönyörű zöldes-barnás szemekre gondoltam... Soha nem láttam ahhoz hasonló íriszeket. Mindig is a kék szemszínű fiúkért voltam oda, de most Ashton ezt megingatta eléggé rendesen... Mondanom se kell, nagyon megtetszett... De Luke se semmi... Azok a kék szemek.... Fuu.. Mind kettő fiútól elvagyok ájulva.

Viszont nagyon megörültem annak, hogy Ash dobos a bandában. Talán taníthat nekem még valamit, de már profira kitanultam a dobolást, így nem tudom mit is taníthatna nekem...

Mike meg Calum is sokat változott... Először rájuk se ismertem, (mondjuk nem is őket néztem hanem Ash-t) Cal pofátlanul helyes lett, Mike pedig..... Leginkább a hangja lett mélyebb,meg a haja más színben pompázik, de ezen kívül semmi.

Mikor elvégeztem sürgős dolgom, kimentem a kabinból, majd megmostam a kezem és kimentem. Ashton kedves mosolyával találtam magam szembe... Fülig pirultam, és lesütöttem a szemem.

- Héj, minden oké? - kérdezte kicsi aggodalommal a hangjában.

- Persze, csak... - itt elakadt a lélegzetem ahogy felemeltem a fejem, és azokkal az ellenállhatatlan  szemekkel találtam szembe magam.

- Csak? - kérdezte egy huncut mosoly kíséretében, amire én csak még jobban elvörösödtem. Hogy lehet valaki ennyire jóképű?! Akaratlanul is beharaptam az alsó ajkamat. A válasz csillogó szemek, és nagyobb mosoly volt.

- Mehetünk a többiekhez? - kérdezte, mire bólintottam.

Mentünk a a kocsihoz, miközben egyre közelebb éreztem, hogy Ashton nekinyomódik a vállamnak, így kezeink összesúrlódtak, és.... megfogta a kezem, de csak a kisujját akasztotta a sajátomba, így sétáltunk. Meglepődtem magamon, mert nem ellenkeztem ellene... Néha tényleg fura tudok lenni.. Mikor kiérünk a reptér épületéből, elengedte az ujjam, és kicsit eltávolodott tőlem, gondolom hogy megkímélje valamennyire magát Luke tekintetétől.

- Indulhatunk? - kérdezte Mike, mikor már az autó mellett álltunk.

- Persze, hogyne. - mondtam, és beültünk a kocsiba. Szerencsétlenségemre Luke és Ashton között ültem, és egy kicsit felszült volt a hangulat. Calum kérdezgetett mindenféléről, én meg hátra fordulva válaszolgattam neki. Aztán megszólalt Ashton:

- Amikor mentünk a wc-re mondtad hogy, dobolsz...

- Igen. - és eszembe jutott, hogy a kézitáskámba rakta a dobverőim - Oh.... Jut eszembe, itt van a dobverőm a táskámban. - mondtam, és kivettem a tatyómból az említett tárgyakat. Nem azok az egyszerű, egyszínű dobverők voltak.... Még Édesapámtól kaptam őket...
Az volt a különlegessége, hogy másfajta fából készült, így jobb a fogása + a szárában bele van vésve a sulis becenevem: Ashcake. Miért pont ez? Mert apumat is így nevezték, ugyanis mikor a 20-as éveiben járt, alapított egy bandát. De 5 évre rá, átgondolta az egész banda dolgot, és a végén feloszlatta. Így a dobverőjét örököltem. Még az volt benne jellegzetes, hogy a végét piros, fehér, és nagyon sötét szürke csíkok díszítették.
- Wow....- akadt el Ash hangja amikor amikor meglátta a szépen kidolgozott dobverőket. A kezébe adtam. Csillogó szemmel nézte őket. Nem bírtam ki mosolygás nélkül.
- Lola nem Csak dobol - szólalt meg Mike kihangsúlyozva a csak szócskát, miközben a Nintendóját nyomkodta.... Sóhajtottam. Sose fog felnőni...

 - Min játszol még ,,Ash"? - kérdezte Luke, miközben a dobverőmön vizsgálgatta a ,,banda" nevem.

- Gitározok.- mondtam mosolyogva.

- Milyen gitáron játszol? - kérdezte tőlem Luke, és rám nézett.

Kicsit elpirultam... Azok a kék szemek.... Megráztam a fejem, majd válaszoltam....volna.

- Mindegy milyen fajta, a lényeg hogy gitárt legyen. - mondta Cal, mielőtt még egy szót is kipréseltem volna magamból.

- Majd megmutatod hogyan játszol? . kérdezte Luke, és végig simított a combomon.... Eeeee..... Fülig pirultam.

- P...persze. - dadogtam.

- Luke, az istenit. Hagyd már egy kicsit! - szólalt meg Ashton. Féltékenységgel teli hangja szinte felperzselte a kocsiban a levegőt.

,,Ajaj... Itt csúnya veszekedés lesz" gondoltam magamban, majd kicsit összébb húztam magam.

- Miért is?! - csattant ki Luke - Nem is tudom ki fogta meg a kezét amikor jöttetek a kocsihoz!! - Basszus.... Meglátta. Itt már Calum és Mike is érdeklődve néztek felváltva minket, azaz Asht, és engem.

- Uh.... - csak ennyit tudott kinyögni Ashton, és lesütötte a szemét. Én meg mégjobban belemerültem az ülésbe. Azán egyszer csak egy ötlettől vezérelve odaszóltam Tom-nak, a sofőrnek, aki úgy tett, mintha nem hallotta volna az előbbit.

- Tom! Félre tudnánk állni? Helyet szeretnék cserélni Mike-kal. - mondtam miközben az említett szeme igencsak kikerekedett.

- Persze Miss Summer. - mondta, majd félre húzódott.

- Nyugodtan tegezzen. - mondtam kicsit ideges mosollyal, miközben Luke kiengedett. Láttam a megbántódást a szemében.

- Sajnálom. Nem akartam... - mondta sajnálkozva.

- Ugyan, mindenkivel megesik az ilyen. - mondtam szomorkás mosollyal. Bólintott.

- Ennek nem lesz szép vége Summer. - mondta Mike kicsit sértődötten.l, és kikászálódott a helyéről.

- Ugyan már Clifford. Ismerlek már! - mondtam nevetve.

Utána nem szóltunk egymáshoz egészen addig, ameddig oda nem értünk a fiúk házához.

- Azta... - ennyit tudtam kimondani a hatalmas ház láttán.

4. Fejezet

Ashton

Ashton Irwin

Sosem hittem volna hogy Luke lesz olyan szemét, hogy amikor meglátott minket, nemhogy magában tartotta volna, ááá nem, ki kellett mondania, csak hogy lekicsinyíthessen engem Lola előtt. De sajnos ez nem sikerült, mivel Ő is jelen volt, így csak elásta annak a csöpnyi esélyét is, hogy bevágódjon nála. Persze Én is hibás voltam, mert nem bírtam elviselni hogy letapizza. Az eredménye pedig annyi lett, hogy helyet cserélt Mike-kal, így az utazás hátralevő részét csöndben töltöttük. Bűntudatom van... Nem kellett volna megfognom a kezét, de nem bírtam ellenállni a kísértésnek.

** nem sokkal később**

- Azta.... - mondta meglepettséggel teli hanggal, miközben a házunkat vizsgálta kívülről. Mosolyognom kellett - Nem is tudtam hogy ekkor a a házatok. - mondta inkább nekem, mint Mike-nak.

- Ja, eddig olyan üres volt, de most már nem lesz az, mert már csak Te hiányoztál! - mondta Calum, és ölelésébe vonta az apró lányt. Elkapott megint a féltékenység. Nem hiszem el!!

,,Nyugi Irwin, nyugi..barátok, nem kéne féltékenynek lennem." mondtam magamban, és próbáltam kicsit lehűteni magam.

- Gyere, körbevezetlek. - mondtam neki, amire a válasz egy aranyos mosoly, és egy bólintás lett.

Körbevezettem a házon, közben magamba kuncogtam, ahogy Ashy mindenre rácsodálkozik. Ashy.... Remélem nem lesz gond ha így hívom... Mindenki szobáját megmutattam, ha esetleg gond lenne, melyik szobában kit talál meg. Az Ő szobája az enyémmel volt szemben, aminek nagyon örültem. Mikor beinvitáltam, elakadt a lélegzete. Felnevettem.

- Fuu.... Ez...ez biztos hogy....az én szobám? - kérdezte aranyosan dadogva.

- Igen. 100 százalékosan a tiéd. Calum próbálta a te stílusodban megcsinálni.

- Nagyon szép! - rajongással volt teli a hangja. - Imádom a kéket!

- Ennek örülök. - Mondta Cal, amikor belépett a szobába Ashy cuccaival. - Kérdés: Mi a jó francot raktál te ebbe?! - kérezte miközben a bőröndre mutatott hadonászva.

- Ami nekem kell. - mondta Ashy, és kiöltötte a nyelvét Cal-ra. Elnevettem magam.

Kimentem Lola szobájából. Gondoltam, magára hagyom, had tudjon kipakolni. Bementem a szobámba, megfogtam a dobverőim, és mentem az alagsorba kicsit kidobolni magamból a feszkót amit Mr. Hemmo sikeresen elért a kijelentésével a kocsiban.

- Hová mész? - kérdezte Lola miközben meglátta hogy dobverővel sétálok ki a szobámból.

- Az alagsorba. Gondoltam kicsit dobolok hogy edzésben tartsam magam. - füllentettem, mert azt azért nem mondhattam hogy: ,,Muszáj levezetnem valamivel a fezsültséget, amit Mr. Szőkeherceg okozott."

- Ja, oké. - mondta mosolyogva, és hirtelen ötlettől vezérelve kérdeztem tőle:

- Ha végeztél a pakolással, lennek kedved megmutatni hogyan tudsz dobolni?  

Felcsillantak ismét a szemei.

- Szabad? - kérdezte gyermeteg hanggal.

- Már miért ne lenne szabad? - kérdeztem vissza nevetve.

- Nem is tudom... Talán csak megszokásból kérdeztem.. - mosolygott, miközben édesen elpirult.

Lola Summer

 

- Oké, akkor lent várlak.- mondta, és egy kacsintás kíséretében eltűnt a lépcsőfordulóban. Rekord gyorsasággal visszamentem a szobámba, és mindent kipakoltam szintén villám gyorsan.

Mikor megvoltam, fogtam dobverőim, és lesétáltam.

- Lola! - Mike felé fordultam. - Gyere egy kicsit.

Mind a négyen a kanapén ültek. Nem tetszett a dolog.

- Valami baj van? - kérdeztem aggódva, miközben leültem Calum mellé.

-Nem, semmi. Csak van egy kis elintézni valónk a fiúkkal. - mutatott Luke-ra és Cal-ra - Nem gond ha itt hagyunk Ashtonnal?

- Mi?! - kérdezte kórusban az előbb említett személy és Luke egyszerre.

- Miért pont Ashtonnal kell itt maradnia? - kérdzete Calum nyugodt kíváncsisággal.

- Én miért nem mehetek veletek? - ezt most Ashton mondta.

- Azért nem jöhetsz, mert valakinek vigyázni kell Lolára, és úgy is programod van vele, ha jól hallottam a szobámból.

- Milyen program? - préselte ki Luke féltékenyen a száján. Szép kék szemei szikrát szórtak.

- Meg tanítom egy-két dobos trükkre. - mondta Ash, és kacsintva rám mosolyog. Elpirulok.

- Akkor ezt megis beszéltük, - zárta le a témát Mike, és összecsapta a kezeit. - Indulhatunk is szerintem...

- De várj!! Mikor jöttök vissza? - intéztem kérdésem Calum-nak.

- Nem tudjuk. 1 - 2 óra? - nézett kérdőn Mikera, mire ő csak megrántotta a vállát.

**pár perccel később**

- Na akkor majd valamikor jövünk Baba. - mondta Mike, mire adott egy puszit a fejem búbjára. Már megint Babának hívott. Mindegy.

- Rendben. Vigyázzatok magatokra. - mondtam, majd megölelgettem őket sorban. Luke egy kicsit hosszasan ölelt, ami Ash-nek nem nagyon tetszett. Kikísértem őket.

- Lementem. - mondta Ash, én meg csak bólintottam az ajtófélfának támaszkodva.

Nem sokkal később a kocsiból intettek nekem, amit viszonoztam én is, mad néztem ahogy elhajtanak. Mikor már kikerült a látókörömből a kocsi vörös hátsólámpája, visszamentem a házba.

Jól ismert hang csapta meg a fülem. Lementem az inkább pincébe, mint alagsorba.

Amikor leértem Ashton abba hagyta a dobolást. Rám nézett mosolyogva, majd felállt.

- Gyere, had lássam mit tudsz. - kacsintott megint. Én csak egy kihívó mosollyal ajándékoztam meg. Mikor beültem a dob mögé, nem álltam meg hogy ne simítsak végig ezen az elképesztő hangszeren. Majd az ütemet kitalálva belekezdtem. Kezeimben megforgattam a dobverőim, és elkezdtem iszonyatos energiával dobolni. Mikor egy kicsit ,,lassab" tempóba váltottam, láttam Ashton elismerő mosolyát. Majd megint rákezdtem. Szükségem volt már erre. Szükségem volt kiadni magamból a feszültséget, a fölös energiákat, és átadtam a testem az ütemre.

Mikor végeztem felálltam a dobtól, és Ash megtapsolt megint csak elismerően.

- Ez... Durva volt Ashy! Gratula!! - uh.... Ashy? Honnét szedte?

Kérdőn néztem rá, majd pár pillanat múlva leesett neki.

- Uh... Bocsi, csak gondoltam így hívlak. Baj? - mondta miközben a tarkóját vakarta meg. - Nekem mindenesetre jobban tetszik az Ashy, mint a Lola. - megint kacsintott. Elnevettem magam.

- Miért lenne baj? Nem gond. Inkább az Ashy mint a Baba. - felnevettünk. Visszaültünk a kanapéra ahonnan a fiú figyelte a produkcióm.

Fáradtan fújtam ki a levegőt.

- Ez hiányzott már.

- Igen? - kérdezte, és egyik karját átlendítette a vállamon. Eh.....

- Nos... Izé....igen. Régen doboltam már, és ez most abszolút jól esett. - mosolyogtam, és adtam egy puszit Ash arcára köszönet képpen. Ő csak meglepve figyelt. Majd huncutul elmosolyodott. - Köszönöm. - mondtam, majd viszonoztam a mosolyt.

- Nem kell semmit se megköszönni... - mondta aztán közelebb hajolt hozzám. Elkezdett egyre gyorsabban verni a szívem. Egyre csak közelített azokkal az irtó szexi ajkaival. Nem húzódtam el tőle. Ajkaink már egymást súrolták, de még várt egy kicsit. Utána megcsókolt...De nem vadul, hanem gyöngéden, tele érzésekkel.... Soha nem csókolóztam még... Ez nekem új. A tökéletes pillanatot egy ingerült hang szakította félbe.

- Ez meg mit jelentsen?! - jaj ne!!!

Folytatjuk!!

Remélem tetszett!

+ érdekesség: Tudtátok hogy Ashtonnak a második neve Fletcher? :D

2. Fejezet

Amnesia

(A kép saját!! :D )

Michael Clifford

- AUU!!!! Ezt mért kellett?! - kiáltottam fájdalmasan miközben a 3 idióta rám ugrott, ezzel belém fojtva a szokásos reggeli naaagy ásításom.

- Ébredj Clifford! Lola nem sokára itt lesz, és a ház teljesen romokban van, és rendet kéne rakni.... - mondta nekem Calum, miközben lelöktem Hemmo-t és Ash-t az ágyamról bosszúként, mert szétnyomtak a súlyukkal.

- Tudom. - mondom még mindig álmos fejjel - De ahhoz miért kellett felkelteni? Nélkülem nem találjátok a porszívót meg a mosogatógépet?

- De tudjuk pontosan hol vannak, de te voltál a rumli okozója, ha netalán elfelejtetted volna. - kacsintott rám Luke, mire válasz képpen egy párnát kapott az arcába.

- Héj! Ezt meg mért kaptam? - kérdezte, de elengedtem a fülem mellett a kérdését.

- Na húzzatok ki a szobámból. Mindjárt megyek.

- Értettük... Szörnyi.. - mondta kuncogva Ashton. Tudom hogy csak húzza az agyam, mert tudják a srácok (hála Miss Calum-nak), hogy ezzel feltudnak idegesíteni.

- Menj a picsába Irwin. - mondtam neki, miközben vetettem felé egy szúrós nézést.

- Oookééé..... - szólalt meg, miközben feltartott kezekkel hátrált ki a szobámból - És mikor jö....

- Nem tudom pontosan. - válaszoltam a még fel sem tett kérdésére, majd becsuktam a szoba ajtóm. Előszedtem egy bandalogós pólót, illetve felvettem hozzá egy kényelmes nacit, utána pedig lemásztam az emeletről hogy megreggelizzek, illetve elkezdjük a rendrakást...

Nem voltam tőle boldog, de nekem fontos volt Lola első benyomása a lakásról, illetve a fiúkról, úgyhogy nagy nehezen erőt vettem magamon, én nekiálltam a mosogatásnak.

Lola Summer

Már vagy 5 órája utazunk a repülőn, és nagyon unatkozom... megnézem, lehet-e legalább egy sms-t küldeni, de térerő hiányában lehetetlen. Hurrá. Mivel már nem tudom hanyadszorra hallgattam végig az Out of My Limit-et , de az biztos, hogy már kívülről fújom a szöveget, így halkan elkezdtem énekelni..

Back in high school we use to take it slow,

Red lipstick on and high hill stilettos,

Had a job downtown working the servo,

Had me waiting in line couldn't even let go.

'Cause I never wanna be that guy,

Who doesn't even get a taste,

No more having a chase,

To win that pirze.

Your'e just a little bit out of my limit,

It's been two years now you haven't even seen

the best of me,

And In my mind now I've been over this a

thous.....

Itt már nem tudtam fojtatni, mert a szomszédom gyengéden bele vágott az oldalamba a könyökével, hogy fogjam már be, mivel próbál aludni.

- Bocsánat csak unatkozom. - mondtam az ismeretlen fiúnak, aki csak elmosolyodott.

- Semmi gond. Oh.. Ne haragudj, még be se mutatkoztam! A nevem Jacob Opalshmidt. - mondta, mire kezet fogott velem.

- Örülök hogy találkoztam veled, az én nevem Lola Summer. - mosolyogtam, és elmerültem azokban az irtó szexi mélykék szemekben...

- Szép neved van. - mondta, miközben a szemkontaktust nem szüntette velem.

Elpirultam... Jesszus! Mivan velem? Elkaptam a tekintetem Jake-ről, és bámultam ki az ablakon, de mivel csak felhők köszöntek vissza, így vissza fordultam.

Jacob még mindig bámult kaján vigyorral az arcán.

- Öm... - kezdtem bele valami témát keresve - Hova valósi vagy?

- Németországban születtem, de Írországban nőttem fel.. és te?

- Én Angliában születtem, de miután meghaltak a szüleim, - nyeltem egyet, mert éreztem a gombócot a torkomban - Amerikába költöztem a Nagynénikémékhez...

- Oh.... ne haragudj, nagyon sajnálom...

- Ugyan, semmi gond...

Elhallgattunk, és én felraktam a fülesemet... Nem volt már kedvem Jake-kel beszélni, így a Zenéim hallgatásábá menekültem.. Mindig ez tartotta bennem a lelket, a reményt.... A zene a mindenem, meg persze ott van az a két dilis is... Velük tudtam újra felépülni a súlyos  lelki traumámból, miután volt a baleset...

De gyorsan elzavartam a múlt fájdalmas emlékeit, és hallgattam mosolyogva a Close at Strangers-ben Mike kellemes, mély hangját. De persze a többiek se rosszak, csak Mike-hoz igencsak különleges szálak fűznek, amit egyenlőre megtartok magamnak... :)

,, Álmos vagyok" mondom csak úgy magamban, és eldöntöttem hogy egy kicsit alszok, mivel hosszú még az út a Sydney-i reptérig.

**eközben az 5SOS házban órákkal később**

Calum Hood 

Nyugodtam végeztem az utolsó simításokat Lola szobáját, mikor hallottam hogy valami leesik, és hogy az a valami el is tört. Cifra káromkodást ütötte meg a fülem, amiből arra következtettem, hogy csakis Michael lehet ilyen szerencsétlen. Kimentem megnézni, hogy végül is mi fog a szemetesből visszakacsintani. Amikor megláttam hogy mit is sikerült eltörnie, először nem tudtam mit mondani, szinte lefagytam, de utána elkezdtem hangosan röhögni, mire a többiek is jöttek megnézni, hogy mi a röhögés tárgya.

- Mi...Mike...el....eltörte...a... a wc-t!! - sírtam a röhögéstől és már a padlón voltam a hasamat fogva, lábammal a levegőben kalimpálva, és úgy visítottam.

Amikor a töbiek már nem rám, hanem Mike-ra néztek, aki ott állt előttünk egy szál pöcsben...a wc ajtóban.....egy jókora törött porcelán maradvánnyal a kezében.....hát....oké...

Most  már Ashton és Luke is mellettem visított a padlón a röhögéstől, mire Mike eltakarta a ,,darabkával" az előbb említett területét, és becsapta az ajtót, majd visszatért...most már nadrágban..

- Jól van na! - mondta durcásan - Baleset volt....

- Ugyan már haver!! Nem olyan nagy ügy, elhívunk egy szerelőt, és megcsináltatjuk mielőtt Lola ideér. - nyugtattam a barátomat  még mindig könnyezve a sok nevetéstől.

- Aha, oké. - az órájára nézett - JESSZUS!!! Már ennyi az idő?! 1 és él óra múlva Lola ideér! Sietnünk kéne, nem?!

- Basszus... - mondtam hajamba túrva - Tudjátok? Mindegy is, hagyjuk most a wc-t, addig a rendes klotyót használjuk. Nem lesz tőle semmi bajunk.

A fiúk erre csak bólintottak.

- És most pedig.... Irány a reptér!!!!! - adtam ki az utasítást, beültünk Luke kocsijába, é száguldottunk is Lola elé.

**már a reptéren**

Lola Summer

Leszálltam ingatag lábakkal a repülőről, és lemásztam a lépcsőkön.. Megkönnyebbülten felsóhajtok, hogy milyen jó érzés megint a lábam alatt érezni a talajt. Az egyik fülemben a füles még benn volt, így hallgattam a Money-t, amit eléggé megkedveltem az utazás alatt.

Amikor már leszedtem a szállítószalagról a bőröndöm, addig Jake megadta a számát, hogyha valamit szeretnék megbeszélni vele, nyugodtam hívhatom. Megköszöntem, aztán elköszöntünk egymástól, majd tekintetemmel az embertömeget kezdtem pásztázni, mikor megláttam a szőke-fekete fejbúbot, amit tegnap a telefonom képernyőjén láttam. Elkiáltottam magam jó hangosan:

- MICHAEL!!!!!!!! CALUM!!!!!

Amint meghallották a nevüket, a hangom irányába fordultak, és egy emberként felkiáltva rohantak felém.

- LOLAAA!!!! - elnevettem magam. Akkor szólalt meg kedvenc számom, az Amnesia.

És akkor láttam meg Őt....

Folytatjuk!!!

1. Fejezet

Út egy jobb Élethez

Remélem tetszeni fog ^^

Lola Summer

- Valami baj van?
- Nem semmi... csak arra gondoltunk Calummal, hogy esetleg ideköltözhetnél hozzánk. :) - hogy mi?! :O
Szóhoz se jutok.... Odaköltözni? Nagyon meglepett Mike ezzel a felvetéssel.
- Öm..... Jojo? :D
- Hát....izé...én.... - éreztem ahogy az arcomat boldog könnyek lepik el - milyen hülye kérdés, persze hogy igen!!! - mondtam boldogan.
- JUPIIII!!!!!! - felnevettem, ahogy meghallottam Calum boldog hangját - Végre Haza jössz hugi! - Itt kicsit lefagytam... Haza?... Hugi?... Ez cuki volt. :3 Kösz Calum, én is szeretlek. :D
- MIKE!!!!!!! - hallottam egy számomra ismeretlen hangot.
- Mivan?!
- Hová tüntetted a dobverőmet?!
- Nem tudom miről beszélsz..... - elkezdtem kuncogni, ahogy magam elé képzeltem a szitut - Minek kéne nekem a dobverőd, ha nem is tudok dobolni?
- Na ne add a hülyét nekem! - már sírtam a nevetéstől, amit valószínűleg meghallhattak, mert csönd támadt a vonal másik végén.
- Kivel beszéltek? - kérdezte a dobverőt kereső srác.
- Oh! El is felejtettem!! Jojo!
- Igen?
- Bekapcsolnád a kamerád?
- Persze...de...minek is? :D
- Szeretnélek bemutatni a sráccoknak...ha nem gond...
- Oh...rendben. Persze hogy nem gond! Mért lenne az? - ilyen hülye kérdéseket csakis Mike tehet fel... De ezért szeretem a bolond fejét :D
Bekapcsoltuk a kamerákat, és meglepődtem amikor nem 2, hanem 4 szempár mosolyog vissza a kamerából..
- Lola.... Had mutassam be neked Ash..... - itt nem tudta folytatni Cal, mivel Mike, és gondolom a dobos srác elkezdett ,,bunyózni" a kanapén.

- NAAAA!!!! Ash fejezd már beee!!! - visított Mike a röhögéstől, mivel az ,,Ash" névre hallgató srác elkezdte csikizni...
- Miért is fejezzem be?? :D Te vagy az oka hogy a dobverőim eltűntek!! Ezért most ezzel bosszulom meg! - nevetett a barna hajú fiú.
- Befognátok végre??!! Szeretnélek bemutatni Lolának benneteket, de ha ökörködtök, sose fog sikerülni! - mordult fel Calum, mikor már elege lett a két fiú civódásából. Elnevettem magam..
- Jól van, nem gond. - mondtam még mindig nevetve - Majd bepótoljuk máskor.
- De.... - szólalt volna meg Cal, de a szavába vágtam.
- Semmi de! :D Muszáj mennem segíteni a Nagybácsimnak az autó körül.
Itt egy pillanatra a két ,,újonc" elképedt, de Mike és Calum csak bólintottak. Tudták hogy szeretek kocsit szerelni.
- Ó! Jut eszembe! Mike, hova lett az a szép Zöld hajad?
- He?... Jaaaa, hát az lekopott, így szükséges volt az újítás :D - Elnevettük magunkat.
- Na, de most már tényleg megyek, mert a végén azt hiszi Nono, hogy felzabált a szekrényem :D
- Rendben, akkor majd később!
- Sziasztok!!
- Szia Baba!! - köszönt el Mike, mire elegánsan bemutattam neki.
Mindenki elnevette magát, majd még egyszer elköszöntem mindenkitől, majd szakítottam a vonalat.

***pár óra múlva***

Miután megkerestük Nonóval a dísztárcsákat, és a vacsoránál beszámoltam Jennáéknak a költözésről, először a válasz természetesen nem lett, de miután kikönyörögtem Nati-val együtt, hogy milyen jó buli lenne, és úgyse történne semmi baj + már rám fér a levegő változás, nagy nehezen, de Jenna, illetve Noel is beleegyezett. Örömömben majdnem a nyakukba ugrottam. Miután végeztem a vacsorámmal, írtam egy gyors sms-t Mike-nak, hogy repülök Sydney-be. Ahogy gondolom megkapta, azonnal felhívott, és megvitattuk a ,,részleteket".
A jegy amit Mike illetve Calum intézett, holnapra itt is van( mivel tudták hogy a válaszom úgyis igen lett volna), szóval ma este mindenképpen össze kellett pakolnom.
Miközben szedtem össze a cuccaimat, a skacokkal sokat nevettünk, és így gyorsan telt az idő. Miután megvoltam a cuccolással, elköszöntem tőlük, és mentem tusolni. Nagyon fáradt voltam, de ez az utazás dolog nagyon feldobott, úgyhogy most hirtelen tele lettem energiával. Amikor kész lettem, elköszöntem a családtól egy hangos Sziasztok! - kal, majd mentem aludni.

Mike Clifford

Szinte úszni tudtam volna a boldogságban, mivel Lola végre itt lesz, így majd ha valami baj van, én azonnal ott tudok lenni, és nem a telefon mellett napokat ülni, és várni hogy vajon mikor hív már? Minden ok vele? Mi lehet a baj?
- Hé Mikey...
- Mivan?
- Ki volt ez a csaj? - kérdezett Ashton.
- Egy régi barát... Miért?
- Hát.... - itt egy kicsit elpirult.
- OOOOOOO!!!!!!!! - kiáltottuk kórusban Luke-kal, és Cal-lal, miközben elkezdtünk röhögni, mert olyan volt Ash feje, mint a ráknak.
- Pofa be! - mondta még mindig vörösen Ash, de már ő is nevetett velünk.
- De tudnod kell valamit. - mondtam komolyra fordítva a szót. Eszembe jutott a baleset...illetve az utána levő hosszú, és fájdalmas gyász, amit szegény  Lolának át kellett szenvednie..
- Mit? - vonta fel az egyik szemöldökét.
- Lola nem olyan lány aki könnyen beadja a derekát bárkinek is. - Calra pillantottam - Calummal is nem tudom milyen hosszú ideje vagyunk már a barátai, de még mindig vannak olyan dolgok, amit inkább magában tart, és évekig szenved tőle.
- Miért? Mi történt? - csatlakozott Luke is a beszélgetéshez.
-Hát....ezt nehéz elmondani... - kezdtem- De nem akarom kibeszélni. Majd Ő elmondja, ha eljön az ideje.
Némi csalódottságot véltem felfedezni a fiúk tekintetében. Elmondtam volna, de nem hiszem hogy Lola örült volna neki. Ha megsértik, akkor azt Ő komolyan gondolja! Volt hogy hetekig nem állt velem szóba egy apróság miatt.
Komor hangulat lepte el a szobát. Hogy felvidítsam a kedélyeket, előszedtem Ashton dobverőjét a kanapé párnái közül.
- Hé Ash! Nézd mit találtam!
- Anyád Clifford! Azt mondtad hogy nincs nálad!! - rontott nekem Ash, mire én elfutottam előle röhögve. Amíg üldözött, oda adtam a dobverőket Luke-nak, aki Calumnak passzolta át.
- Ahj! Ne már! Adjátok légyszives vissza!! Gyakorolnom kell! - mondta ugrándozva Ash.
Mi csak tovább nevettünk rajta, és játszottuk tovább a ,,Hol a dobverő?" -t. Közben Lolára gondoltam...


Lola Summer

Álmosan keltem ki az ágyból olyan 9 körül, amikor az ágyam mellett egy levelet fedeztem fel. Azonnal felébredtem, mintha leöntöttek volna egy pohár hideg vízzel, és konkrétan széttéptem az egészet.
Az volt amire gondoltam.... Felsikítottam örömömben. Villám gyorsasággal elkezdtem készülni, ugyan is a repülő délben indul, és a reptér meg nem a szomszédban van...
Felvettem az egyik kedvenc szettem ami ebből állt:
> fehér IDIOT feliratú póló
> fekete farmernadrág aminek a térdei ki voltak szakítva
> Vans cipő
Berobogtam a fürdőbe, és a sminkemet elintéztem egy minimális mennyiségű alapozóval, szemceruzával, szempillaspirállal, illetve egy kis szemhéjtussal. Nem szerettem nagyon kifesteni magam, nekem ez tökéletesen megfelel.
Mikor már készen voltam, fogtam a bőröndöm, és elkezdtem cipelni.
- Segítek. - mondta Nati, amikor meglátott.
- Köszi - mondtam neki lihegve.
- Semmiség - mosolygott, majd felemelte a nem kis súlyú bőröndöm - Jesszus! Te mit raktál ebbe? Belepakoltad az egész szobád? - mondta, ahogy leszenvedett vele az emeletről.
- Tényleg!! - kiáltottam, mire ő kérdőn rám nézett- A dobfelszerelésről meg is feledkeztem! - mondtam nevetve, miközben néztem Nataniel kétségbe esett tekintetét. - Vicceltem, csak a dobverőimet viszem el.
- Akkor megnyugodtam. - mondta mosolyogva, mire én elnevettem magam.
Bepakoltunk a kocsiba, majd mentünk reggelizni, de egy falat se ment le a torkomon, annyira izgatott vagyok. Mivel Jenna látta hogy menyire izgulok a repülőút miatt, rám mosolygott, és mondta hogy semmi gond hogy (kivételesen!) nem ettem meg a kaját. Gyorsan elpakolt mindent, utána beültünk mindannyian az autóba, és elindultunk a reptérre.
Istenem... Végre elutazhatok a kedvenc városomba, és magamhoz ölelhetem rég látott barátaimat.
Mikor oda értünk, volt még körülbelül negyed óra a gép indulásáig, így gyorsan elbúcsúztunk egymástól, és felraktam a csomagjaim az ellenőrzőbe, majd engem is ,,átkutattak". Levettem a csomagom, majd egy stewardes jó utat kívánt. Felültem a gépre, és dobtam egy gors sms-t Mike-nak, hogy már fent ülök, már csak oda kell érnem. egy szimpla ,,Rendben" - nel el is intéztük a dolgot. Az ablak mellett ültem így tudtam nézelődni...már amennyit láttam a kifutókon kívül...
Beraktam a fülesem egyenlőre az egyik fülembe, majd elkezdtem hallgatni a 5SOS-től az American Idiot-ot. Egy női hang szólalt meg, felhívva a figyelmét az utasoknak a fontosabb dolgokról amikor elhangzott az a két mondat, amit reggel óta vártam:
- Kérem öveket becsatolni, a felszállást megkezdjük. Jó utazást kívánunk! - miután bekötötte mindenki magát, én felraktam a másik fülesem is, és a gép elindult.. Amikor már felgyorsult, könnyedén elemelkedett a földtől...
Vigyázz Sydney!! Jövök!! :D

Folytatjuk!!!!

Kis késés

Sziasztok!! :)
Nos, úgy néz ki, hogy ameddig a blognak nincsen ,,rendes" kinézete, nem írom tovább a storyt. Úgy terveztem egyébként, hogy 2 vagy 3 naponta feltöltök egy részt, és talán már a 2. évad is felmerült bennem.. :D
Mindenesetre, jó szórakozást a bloghoz!!!
Jojo ^.^

Prológus

Akkor el is kezdeném a ,,mesém" :D

Remélem tetszeni fog nektek!! :D 

De nem is beszélek többet, bele is kezdenék! :D

+ ígérem, minden rész hosszú lesz, de a megszokott "a legjobb pillanatokban kiírom hogy folytatás,,

dolog megmarad ;D

-NEM ÉRDEKEL!!! - kiáltottam magamból kikelve, majd kifutottam karjaiból kitépve magam.

- Lola!!! Gyere vissza!! Beszéljük meg kérlek!! LOLA!!!! - kiabált utánam Adam, az, akit  egyszer a bátyámnak hívtam. De én nem foglalkoztam vele, elegem lett a folytonos sajnáltatásból.... Az Én hibámból történt, és ezt nem bocsájtom meg sohase magamnak.... 

***

Azóta két év telt el.... Még mindig ott a lyuk a mellkasomon, és talán sohase fog begyógyulni...

Hogy mi történt?? Autóval tartottunk haza anyukámékkal, akik az életemnél fontosabbak.....voltak....amikor szemből belénk rohant egy részeg barom, miközben vidáman beszélgettünk arról, milyen jó lesz a hétvége a bátyámmal, és a nővéremmel, meg persze anyumékkal...

Az ütközés annyira nagy erejű volt, hogy a szüleim a helyszínen az életüket vesztették. Én megúsztam annyival, hogy a medencecsontom eltört, illetve agyrázkódásom volt, amikor kirepültem a kocsiból.

Utána pár héttel (ami nekem kb 10 évnek nézett ki) elengedtek azzal a kikötéssel, hogy vagy a tesóim közül, vagy a Nagyszüleim vigyáznak rám... De Nekem nem rájuk volt szükségem.. Hanem Mike ölelésére, akit mindennél jobban szerettem a szüleim után, hiszen ő volt a Legjobb Barátom, illetve a mindig happy-boy, Calum...

De persze voltak távolságok is... Én Angliában laktam, Londonban, Mike és Calum pedig Sydney-ben, ami persze hogy Ausztráliában található meg...

Várjunk csak!! Hiszen Én még be se mutatkoztam!

a nevemmel kezdeném:

Szóval... A nevem Lola Summer.. azaz csak volt, miután elköltöztem a nagynénémékhez, New York külvárosába. Mielőtt eljöttem volna Angliából, nevet változtattam, amit csak a bizalmasaim ( Mike, Calum, illetve a Nagynéném Jenna) tudtak. Ezért a nevem most Lilian Moon.

- Loly! Tudnál nekem segíteni?! - (mindig Loly-nak hív, nem tudom miért) hallotam az ismerős dörmögős hangot, ami nagybácsimhoz, Noel-hez volt köthető, és hirtelen megugrottam, amikor a becenevemen szólított, mert Én eközben a múlton rágódtam....még mindig :/

-Igen?! Miben Kéne?! - kiáltottam vissza.

- Nem találom a kocsihoz az új dísztárcsákat, segítenél megkeresni?! - elmosolyodtam. Mindig szerettem amikor Nono (én már csak így hívom :D ) hív hogy segítsek valamit a kocsi körül. Imádom az autókat mindennél, és meglepő módon, de az álmom mindig az volt hogy Autó szerelő legyek... De persze ott voltak szeretett hobbijaim is, a gitározás, amit Mike-nak köszönhetek (örök hálám neki), illetve a dobolás, amit Jenna fiától, Nataniel-től tanultam meg (szintén örök hála). Mivel még a sulis ruhámban voltam, ami abból állt, hogy rajtam volt kedvenc pólómon imádott csapatom, a 5 Seconds of Summer, amiben ugyebár játszik az a két bolond is (végül is Calum ajánlására kezdtem hallgatni őket, aminek meglett a hatása :D), illetve rajtam volt az a világos - kopott kék csőnaci, amit még a nővéremtől, Sarah-tól kaptam. Végig néztem magamon.... Így végül is nem mehetek le!!

-Persze, csak átöltözöm!!! -ordítottam le Nono-nak, aki csak egy ,,oké"-val nyugtázta kijelentésem.

És akkor csörrent meg az ismerős csengőhang, amit mát vártam. Elmosolyodtam.. Vagy Calum, vagy Mike lehet, mivel közös hívó hangot állítottam be ami címe Fly Away, amit egyébként imádok. Felvettem. Mike volt az. Megint elmosolyodtam..

- Szia szörnyi :P - cukkoltam a zöld hajú srácot.

- Ne kezd megint! - mondta ál-durcásan, amit én nem álltam meg nevetés nélkül. Vele elfelejtem minden bajom, ezt szeretem benne.

- Jól van. :D Mit szeretnél? - kérdeztem kíváncsiskodva.

- Figyelj....Lola.... - valami fontos volt a dologban, mivel egyébként Jojo-nak nevezett (amit már komolyan nem értek, miért kellet engem egy játékról elnevezni?!), de ha volt valami, akkor Lolának.

- Valami baj van?

- Nem semmi... csak arra gondoltunk Calummal, hogy esetleg.....

FOLYTATJUK!!!! :D

Ui.: Bocsi hogy most nem hosszúra sikerült, de szeretnék egy kis izgalmat a folytatáshoz. :D

       Remélem tetszett, ha igen akkor nem sokára neki is kezdek az első fejezetnek ;D