Amnesia
(A kép saját!! :D )
Michael Clifford
- AUU!!!! Ezt mért kellett?! - kiáltottam fájdalmasan miközben a 3 idióta rám ugrott, ezzel belém fojtva a szokásos reggeli naaagy ásításom.
- Ébredj Clifford! Lola nem sokára itt lesz, és a ház teljesen romokban van, és rendet kéne rakni.... - mondta nekem Calum, miközben lelöktem Hemmo-t és Ash-t az ágyamról bosszúként, mert szétnyomtak a súlyukkal.
- Tudom. - mondom még mindig álmos fejjel - De ahhoz miért kellett felkelteni? Nélkülem nem találjátok a porszívót meg a mosogatógépet?
- De tudjuk pontosan hol vannak, de te voltál a rumli okozója, ha netalán elfelejtetted volna. - kacsintott rám Luke, mire válasz képpen egy párnát kapott az arcába.
- Héj! Ezt meg mért kaptam? - kérdezte, de elengedtem a fülem mellett a kérdését.
- Na húzzatok ki a szobámból. Mindjárt megyek.
- Értettük... Szörnyi.. - mondta kuncogva Ashton. Tudom hogy csak húzza az agyam, mert tudják a srácok (hála Miss Calum-nak), hogy ezzel feltudnak idegesíteni.
- Menj a picsába Irwin. - mondtam neki, miközben vetettem felé egy szúrós nézést.
- Oookééé..... - szólalt meg, miközben feltartott kezekkel hátrált ki a szobámból - És mikor jö....
- Nem tudom pontosan. - válaszoltam a még fel sem tett kérdésére, majd becsuktam a szoba ajtóm. Előszedtem egy bandalogós pólót, illetve felvettem hozzá egy kényelmes nacit, utána pedig lemásztam az emeletről hogy megreggelizzek, illetve elkezdjük a rendrakást...
Nem voltam tőle boldog, de nekem fontos volt Lola első benyomása a lakásról, illetve a fiúkról, úgyhogy nagy nehezen erőt vettem magamon, én nekiálltam a mosogatásnak.
Lola Summer
Már vagy 5 órája utazunk a repülőn, és nagyon unatkozom... megnézem, lehet-e legalább egy sms-t küldeni, de térerő hiányában lehetetlen. Hurrá. Mivel már nem tudom hanyadszorra hallgattam végig az Out of My Limit-et , de az biztos, hogy már kívülről fújom a szöveget, így halkan elkezdtem énekelni..
Back in high school we use to take it slow,
Red lipstick on and high hill stilettos,
Had a job downtown working the servo,
Had me waiting in line couldn't even let go.
'Cause I never wanna be that guy,
Who doesn't even get a taste,
No more having a chase,
To win that pirze.
Your'e just a little bit out of my limit,
It's been two years now you haven't even seen
the best of me,
And In my mind now I've been over this a
thous.....
Itt már nem tudtam fojtatni, mert a szomszédom gyengéden bele vágott az oldalamba a könyökével, hogy fogjam már be, mivel próbál aludni.
- Bocsánat csak unatkozom. - mondtam az ismeretlen fiúnak, aki csak elmosolyodott.
- Semmi gond. Oh.. Ne haragudj, még be se mutatkoztam! A nevem Jacob Opalshmidt. - mondta, mire kezet fogott velem.
- Örülök hogy találkoztam veled, az én nevem Lola Summer. - mosolyogtam, és elmerültem azokban az irtó szexi mélykék szemekben...
- Szép neved van. - mondta, miközben a szemkontaktust nem szüntette velem.
Elpirultam... Jesszus! Mivan velem? Elkaptam a tekintetem Jake-ről, és bámultam ki az ablakon, de mivel csak felhők köszöntek vissza, így vissza fordultam.
Jacob még mindig bámult kaján vigyorral az arcán.
- Öm... - kezdtem bele valami témát keresve - Hova valósi vagy?
- Németországban születtem, de Írországban nőttem fel.. és te?
- Én Angliában születtem, de miután meghaltak a szüleim, - nyeltem egyet, mert éreztem a gombócot a torkomban - Amerikába költöztem a Nagynénikémékhez...
- Oh.... ne haragudj, nagyon sajnálom...
- Ugyan, semmi gond...
Elhallgattunk, és én felraktam a fülesemet... Nem volt már kedvem Jake-kel beszélni, így a Zenéim hallgatásábá menekültem.. Mindig ez tartotta bennem a lelket, a reményt.... A zene a mindenem, meg persze ott van az a két dilis is... Velük tudtam újra felépülni a súlyos lelki traumámból, miután volt a baleset...
De gyorsan elzavartam a múlt fájdalmas emlékeit, és hallgattam mosolyogva a Close at Strangers-ben Mike kellemes, mély hangját. De persze a többiek se rosszak, csak Mike-hoz igencsak különleges szálak fűznek, amit egyenlőre megtartok magamnak... :)
,, Álmos vagyok" mondom csak úgy magamban, és eldöntöttem hogy egy kicsit alszok, mivel hosszú még az út a Sydney-i reptérig.
**eközben az 5SOS házban órákkal később**
Calum Hood
Nyugodtam végeztem az utolsó simításokat Lola szobáját, mikor hallottam hogy valami leesik, és hogy az a valami el is tört. Cifra káromkodást ütötte meg a fülem, amiből arra következtettem, hogy csakis Michael lehet ilyen szerencsétlen. Kimentem megnézni, hogy végül is mi fog a szemetesből visszakacsintani. Amikor megláttam hogy mit is sikerült eltörnie, először nem tudtam mit mondani, szinte lefagytam, de utána elkezdtem hangosan röhögni, mire a többiek is jöttek megnézni, hogy mi a röhögés tárgya.
- Mi...Mike...el....eltörte...a... a wc-t!! - sírtam a röhögéstől és már a padlón voltam a hasamat fogva, lábammal a levegőben kalimpálva, és úgy visítottam.
Amikor a töbiek már nem rám, hanem Mike-ra néztek, aki ott állt előttünk egy szál pöcsben...a wc ajtóban.....egy jókora törött porcelán maradvánnyal a kezében.....hát....oké...
Most már Ashton és Luke is mellettem visított a padlón a röhögéstől, mire Mike eltakarta a ,,darabkával" az előbb említett területét, és becsapta az ajtót, majd visszatért...most már nadrágban..
- Jól van na! - mondta durcásan - Baleset volt....
- Ugyan már haver!! Nem olyan nagy ügy, elhívunk egy szerelőt, és megcsináltatjuk mielőtt Lola ideér. - nyugtattam a barátomat még mindig könnyezve a sok nevetéstől.
- Aha, oké. - az órájára nézett - JESSZUS!!! Már ennyi az idő?! 1 és él óra múlva Lola ideér! Sietnünk kéne, nem?!
- Basszus... - mondtam hajamba túrva - Tudjátok? Mindegy is, hagyjuk most a wc-t, addig a rendes klotyót használjuk. Nem lesz tőle semmi bajunk.
A fiúk erre csak bólintottak.
- És most pedig.... Irány a reptér!!!!! - adtam ki az utasítást, beültünk Luke kocsijába, é száguldottunk is Lola elé.
**már a reptéren**
Lola Summer
Leszálltam ingatag lábakkal a repülőről, és lemásztam a lépcsőkön.. Megkönnyebbülten felsóhajtok, hogy milyen jó érzés megint a lábam alatt érezni a talajt. Az egyik fülemben a füles még benn volt, így hallgattam a Money-t, amit eléggé megkedveltem az utazás alatt.
Amikor már leszedtem a szállítószalagról a bőröndöm, addig Jake megadta a számát, hogyha valamit szeretnék megbeszélni vele, nyugodtam hívhatom. Megköszöntem, aztán elköszöntünk egymástól, majd tekintetemmel az embertömeget kezdtem pásztázni, mikor megláttam a szőke-fekete fejbúbot, amit tegnap a telefonom képernyőjén láttam. Elkiáltottam magam jó hangosan:
- MICHAEL!!!!!!!! CALUM!!!!!
Amint meghallották a nevüket, a hangom irányába fordultak, és egy emberként felkiáltva rohantak felém.
- LOLAAA!!!! - elnevettem magam. Akkor szólalt meg kedvenc számom, az Amnesia.
És akkor láttam meg Őt....
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése